MTK legendárium | 322. rész

Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy Kálmán szerelmei” „A füredi Anna-bálon kezdetű dal születése.” 4. rész.

Az MTK-alapító, Szekrényessy 1880 nyarán ismerte meg Füreden a fiatal földbirtokos leányt, Háczky Laurát. A kettejük közt kibontakozó szerelemben nem kis zavart keltett Szekrényessy korábbi, szentpétervári kedvesének, az érett szépségű orosz grófnőnek felbukkanása. A két nő között rivalizálás indult meg az úszóbajnok kegyeiért, mely küzdelemből látszólag Háczky Laura került ki győztesen. A tapasztalt katona tehát végleg megingott, és szíve a nemes leány felé fordult. [Laura] pedig ily módon joggal érezhette úgy, hogy végleg legyőzte orosz riválisát a szépségben minden bizonnyal felette álló mágnásnőt.

Kálmán mégis óvatos volt, hisz a fiatal leánynak való udvarlásával joggal vívta volna ki grófnője haragját, másrészt a fürediek pletykáját, mely rövid úton bontakozó szerelmét rombolhatta volna. Mint tehetősebb vagyonnal nem bíró férfi, kerülni kívánta az ilyen irányú szóbeszédeket:

„Büszkesége megtiltotta neki, hogy Füreden arról is beszélhessenek, miszerint ő vagyonos leánynak udvarol.” Szekrényessy tehát – taktikai megfontolások mentén is – igyekezett titokban tartani fellobbant szerelmét, apró, közvetett gesztusok, rövid beszélgetések még megengedhetőek voltak, többre azonban nem vállalkozott. Még akkor is önuralmat gyakorolt, mikor 1880. augusztus 16-án szíve választottja – talán Szekrényessy készülő nagy úszására pajkos válaszul – kajakba szállt, és két kísérőtől övezve nagyobb víziutat járt be. A leány nyilvánvaló célja – Szekrényessy csodálatának fokozása – sikerrel járt, melyet azonban a kapitány a fent vázolt okok miatt elfojtott magában. A közönyszínlelésnél jól jött a bajnok kötélidegzete, mely nem egy vészhelyzetben vált segítségére: „Ugyancsak becsületes adag angol hidegvér fölött rendelkezem.”

Mikor a füredi vendégek körében híre ment a leány evezős tervének, (előző napon) Szekrényessy a következő verset írta, mely azonban csak három esztendő múltán került közlésre:

Nagyanyám sírjánál

Leányod itt emeltetett

Porod fölé keresztet,

E pontnál ő nem lelhetett

Hozzád méltóbbat, szebbet.

Erélyes, büszke lényedet

Megillető körülmény,

Hogy lábaidnál zúg a tó,

Melyet nem fékez törvény

Amíg éltél, előkelő

Helyed volt társaságban,

Családi körben, mindenütt,

Ilyen maradt a sírban.

Balatonunk nyugodt vizét,

Ha förgeteg borzolja,

Hantod királyi trón, melyről

Eól parancsit osztja.

Merengve nézem sírodat…

Mi sem hiányzik arról.

Anyámra és rád gondolok,

Fohász kel ajkaimról:

Dicsőült édes nagyanyám!

-Könyörgésem neked szól –

Húsz óra múlva nézz alá

Magas, kerek halmodról

Midőn holnap a tűztekét

Hatodkörön vontatják

Föbosz hatalmas ménjei

S azt felhők nem takarják:

Kereszted alján két leány

Kis angyalt fog kísérni,

Szelíd, nemes vonásiról

Könnyű reá ösmerni.

Nézd jól meg édes nagyanyám

E lányka szűzi arcát,

S, hogy útjain ne érje baj,

Leheld rá szíved csókját.

Vezéreld őt dicső szellem!

Áldásod arra kérem,

Ki éltem, üdvöm, mindenem,

Kié egész szerelmem.

Arács, 1880. augusztus 15.

1882-ben pedig a városi lapban így emlékezett meg szerelme evezéséről:

„Mikor először láttak keskeny ladikomon [Fiuménél] Cherso felé evedzni, nagyon különösnek találták a mulatság ez egészséges nemét, midőn pedig közöltem az illetőkkel, hogy nálunk épp oly téres vízsíkra, mint a Quarnero, a legkisebb szandolinban gyöngéd lányka is bátorkodott kievedzni, csodálkozásuk alig ösmert határt. Hát még, ha látták volna.”

Megint máshol lelkesen dicsérte a leány vízi bátorságát: „Két év előtt egy bátor leányka divatba hozta az egészséges és kellemes mulatságot [ti. kajakozást]. Tavaly sok követője akadt neki, az idén, az itt mulató kisasszonyokban nem található föl annak legszükségesebb kelléke: a bátorság.”

Az esemény után öt esztendővel a reményvesztett Szekrényessy végre felfedte szerelme személyét, a csodált bátor evezős leánykát:

„Kedves kötelességet végzünk, midőn fölemlítjük, hogy e bátorságot követelő szép sportot [szandolin] hölgyeink között először Háczky Laura kisasszony űzte, s így nálunk annak megteremtője – 1880-ban – a nevezett úrhölgy lett.”

Ezt olvastad már?